Hát ez a nap sem volt egy nyári nap. Mondatot háttal nem kezdünk. Mondjuk nálunk senki nem is akart öngyilkos lenni, éppen ellenkezőleg, mindenki megpróbálta túlélni az udvarhelyi hideget. A nap tizenegy órakor kezdődött, akkorra ugyanis Sorin Crişant vártuk, aki a román dráma fejlődéséről tartott volna előadást, ha eljött volna. Nem jött. Azóta sem tudjuk, hogy a román dráma merre tart. Helyette egy rögtönzött szakmai beszélgetés zajlott a Portugálról. Eddig minden a helyén volt, kivéve a román dráma fejlődését, és a beszélgetést a Portugálról.
Minden nap a Küküllő szálló ebédlőjében eszünk. Egy előkelő hely, ahol még a pincérnő is nyakkendőt visel, és az asztalra is olyan csicsásan helyezik el az evőeszközöket, illetve a szemetesről sem lehet eldönteni, hogy az most szemetes vagy jégtartó. Ízléses, amíg bedugod a füled, ugyanis válogatni lehet a magyar mulatós zene, és a nyolcvanas évek slágereinek széles palettáján, ami elég illúzióromboló. De legalább színházi, figyeltek, hogy legyen ellenpont, ki tudja, hogy mire gondolhattak, amikor a hotel zenei szerkesztőjét megkérték, hogy állítson össze egy listát az ebédnél lejátszott dalokból.
Estére nem maradt más, mint két előadás: Visszatérés hazulról, Csendélet kövér unokával. Mindkét előadás Bukarestben született, az előző a S-Baroc Társulat munkája, amíg az utóbbi az Odeon színház produkciója, ezekről amúgy valaki biztosan tájékoztat bővebben, ezért nem is vesézem.
.pitty.
No comments:
Post a Comment