Az eredeti tervhez képest volt némi programváltozás. Szerda este elmaradt a Portugál előadás közönségtalálkozója, csütörtök délelőtt pedig elmaradt Dr. Sorin Crişan előadása a román dráma fejlődéséről. Mivel a szakmabeliek összegyűltek csütörtök délelőtt, kihasználtuk az alkalmat, és megtartottuk az elmaradt beszélgetést a Portugálról.
Beszélgettünk arról, hogy miről is szól az előadás: az elvágyódásról, arról, hogy „mindenütt jó, de legjobb sehol”(Szűcs Kati). Főként Csipesz elvágyódásáról, a lepukkant közegről, ahova mégis visszamegy, mert valamiért szerethető. Ez az a hely, ahol jól ismerik őt és szeretik is. Érdekes a kapcsolata a feleségével, emberi és szeretetteljes a viszonyuk, ami szépen kibontakozik az előadásban.
Egy másik párosa az előadásnak Retek és Masni. Retek nem is annyira félelmetes, Masni nem is annyira elutasító, mint ahogy a szöveg, vagy más előadások mutatják. Retek szerelmi vallomása, ahogyan Masni lábaihoz borul gyilkolástól véres kezeivel, mély és drámai.
Felmerült a kérdés, miért beszél Sátán, vagy mért van olyan sok szövege, hisz a drámában nincsen. Honnan ered a gyerek verésének a története, egyáltalán igaz-e? Miért hívják a szereplőt Sátánnak? Nem tiszta az az állapotbeli váltás, hogy józanul töltögeti a vendégeknek az italt. Elgondolkodtató, ahogy diadalmas arccal leül Masni mellé a földre iszogatni. Vajon ő lenne az események irányítója? Eddig nem úgy tűnt.
A jelmezekkel kapcsolatban szóba került, hogy Bece és felesége egy felsőbb osztály képviselői, de jelmezeik szerint már ők is lecsúszottak, hozzájuk képest a többiek még lecsúszottabbak. Ebbe a miliőbe egyedül Masni nem illik bele. Ruháját nézve azt mondanánk róla, hogy egyetemista lány, aki talán jobb ízléssel rendelkezik, mint Bece felesége.
Beszéltünk a nyelvezetről is, ami nem hangzott minden színész szájából természetesnek. Csipesz egész figurájában benne volt ez a stílus, természetesen mozgott benne, ezért fel sem tűnt, hogy esetleg bántó szavakat használt, míg másoknál igen.
Az előadás befogadásával kapcsolatban elhangzott, hogy könnyű bekapcsolódni ezekbe a történésekbe, hiszen így vagy úgy, de rólunk szólnak.
.ursula.
miről is szól az előadás? nem tudom olvasva élvezni a beszélgetésen elhangzottakat, mert nem áll össze az előadás képe. Ha "nem is annyira félelmetes", "nem is annyira elutasító", akkor milyen? Mit jelent, hogy "mély és drámai", "nem természetes"? Lehet, megérteném, ha esélyt kapnék arra, hogy a jelzőkre én ismerjek rá - mondjuk egy körülírásból- mint olvasó.
ReplyDeleteHa bekapcsolódnál a beszélgetésbe, neked mi lenne a kérdésed-véleményed?
A beszélgetésen inkább a szakma ült össze és beszélgetett, azok, akik látták az előadást, tehát nem arról volt szó, hogy akkor "meséljük el, mit is láttunk", hiszen láttuk, tudjuk. Inkább az előadásról írt szövegeket kéne ehhez olvasni.
ReplyDeleteNem annyira "félelmetes", és nem annyira "elutasító" az előadásban a viselkedésük, mint ahogyan meg van írva a drámában.
Hogy mély és drámai, az az egyik kritikus mondta, hiszen a szövegbe nincs beleírva semmiféle szerelmi vallomás, de ez a gesztus sejteni engedi, hogy itt valami többről van szó, itt vannak olyan érzelmek a felszín alatt, ami szövegszinten nincsen.