Visszatérés hazulról

Ştefan Caraman drámájának egyetlen szereplője egy színésznő, az S-Baroc társulat előadásában viszont három változatban jelenik meg ugyanaz a szereplő: az érett nő, a fiatal lány és a férfi, a racionális oldal, ami minden nőben benne van. Az érett nő a múltba visszatekintve mond el egy-egy epizódot az életéből, néha csak elkezd egy történetet, és a fiatalabb változata folytatja, máskor közbelép a racionálisabb, pragmatikusabb énje, a férfi. Az előadás könnyedén, játszadozva, minket is bevonva játékába mesél a nő életéről. Észrevétlenül teszi, főként a szereplő érett énjét alakító Anişoara Doroftei, akinek színészi jelenléte mindenkit magával ragad. Nem lehet ellenállni, minden megszólított néző válaszol, cselekszik is, ha azt kérik tőle, belemegy a játékba, csak azért, hogy néhány perc múlva úgy érezze – amint később a szakmain megtudtuk –, becsapták, a szereplő egyedül hagyja a kiválasztott nézőt anélkül, hogy megvárná a választ.

A szereplő kibeszéli magát, kínosabbnál kínosabb helyzetekről hallunk. A szexualitás felfedezéséről, különféle szerelmekről, az apától kapott verésekről, az első cigarettáról, amit akkor szívott el, mikor szinte megerőszakolták. Arról, hogy évekig bujkált az apja elől, mert színire felvételizett, nem matekre. Megrázó történetek vonulnak fel ezalatt a hetven perc alatt, és ezt már a kezdeti zene is jelzi. Amikor beül a közönség a terembe, kemény rockot hallhat közel tíz percen keresztül. Csodálkoztam is, ahogy beléptem a stúdió ajtaján, aztán később felfedeztem a szereplő férfi változatának cipőjét és tüskés karkötőjét, amelyek ugyanebbe a vonalba sorolhatóak.

Az előadás reflektál a színházra. Egy színésznőről szól, és állandóan bizonygatja, hogy ez egy valós történet, róla szól. Anişoara Doroftei Anişoara Doroftei szerepét játsza, még a személyi igazolványát is megmutatja. Ugyanakkor ellentétes irányba is bizonygat: ő nem improvizál, minden mondata előre le van írva, nem itt és most fogalmazódik meg. A színházi jelleget erősíti fel a háttérben a kisebb színpad, ahol néha megjelenik egy fekete pelerines figura, és az előtérben elhangzó történetet illusztrálja. Egyszer-kétszer vicces, de egy idő után zavaró: túl szájbarágóssá válik és átcsúszik nevetségesbe, főleg a karikírozott mozgás miatt, a jelmez is egy kétbalkezes batmant juttatott eszembe. 

.oszk.