De mi lett a nővel? Ki ez a nő? Egyáltalán valós? De kik ezek a férfiak? Hová utaznak, és miért? Még sorolhatnánk az előadás láttán felmerülő kérdéseket, és valószínű, hogy nem tudjuk mind megválaszolni őket. Nem is kell.
Nyolc Csehov novella Kiss Csaba által összefércelt láncolatát láthattuk. Több különböző történet a fogadásról, halálítéletről és halálról, férfiasságról, szerelemről, de főként a nőről. Három egyforma ruhás férfi, egyforma bőrönddel, összezárva utaznak egy marhavagon kocsijában. Első látásra nem tudjuk honnan és hová. A díszlet láttán felmerülhet a nézőben a kérdés, vajon egy szibériai munkatáborba viszik őket, vagy Auschwitzba? Az orosz altatókat és siratókat éneklő fehérruhás nő szakrális jelensége belengi az egész előadást. Ő Irina, ő a Nő, az angyal, aki elsiratja a három halálba utazó férfit.
Az előadás egy kerettörténetbe építi a kisebb történeteket. Azonban a szakmai beszélgetésen kiderült, ez a kerettörténet nem tudott bezáródni technikai okok miatt. Ennek ellenére is érdekes előadást láthattunk, kiváló színészi játékkal. Egy-egy jelenet teljesen magával vitte a nézőt, teljesen belefeledkeztünk a mesébe. Ahány történet, annyiféle új karakter, a színészek pedig gyönyörűen váltottak egyikből a másikba. Kérdezhetnénk, hogy igaz volt-e mindaz, amit elmeséltek, elpletykáltak egymásnak az utazók, vagy csupán kitaláció, vágykép. Nem tudjuk, hogy valóban találkoztak-e vágyaik Nőjével. Mindez lényegtelenné is válik akkor, amikor hirtelen megáll a szerelvény, és ki kell szállniuk a „semmiségbe”.
.ursula.
No comments:
Post a Comment