Napi beszámoló

Most léptem ki a Magyar Jazz Quartet koncertjéről, és ennek fényében hátulról kezdem a napi beszámolót. Tehát este 10-től haladunk délelőtt 11-ig. A Magyar Jazz Quartet (Szakcsi Lakatos Béla – zongora, Vasvári Pál – basszusgitár, Szende Gábor – dob, Csepregi Gyula- szaxofon), mint megtudtuk, először koncertezik Erdélyben, ezen kívül ők nyitották meg a DráMa könnyűzenei koncertsorozatát. És nem is akárhogy. Remek jazzvirtuózok ringattak egy örvénylő jazz-álomba a harmadik fesztiválnap végén. Zavaró tényezőként leginkább a helyszínt (mozi) említeném, ami ugyebár behatárolta a zene gondtalan élvezetét. Ennek ellenére néha feltűnt egy-egy bólogató fej, sajnos ennél sokkal jellemzőbb volt a „viselkedjünk” magatartás. A feszengő embereket becsukott szemmel viszont egy-kettőre el lehetett felejteni, és utazhattunk amerre akartunk, vagy kikapcsolhattunk tökéletesen és átadhattuk magunkat teljesen eme csodás négy zenész kezeibe, hangszereibe.

Ezt megelőzően a „De mi lett a nővel?” című előadás közönség-találkozóján vehetett részt a nagyérdemű, precízebben a szakma dráMAi képviselői. Csűrtük-csavartuk az előadás körülményeit, problémáit, a rendező úr lábai rángatóztak, egy pszichológus bizonyára helyesen tudta volna dekódolni, de sajnos ezt csak egy laikus szem észlelte. Szerencsére a problémák megtárgyalása után egy jó hangulatú beszélgetésbe csapott át a szakmaiság, ami pedig megerősítette azt, a szervezők számára már világos tényt, hogy ezekre a beszélgetésekre szükség van. Tehát hajrá!

Az előadásról („De mi lett a nővel?”) bővebben a Fény.pont. alatt. Megnézni viszont mindenképp érdemes. Lehet unni, lehet figyelni rá, lehet hibákat találni, de ami ennél talán fontosabb, hogy akár élvezni is lehet.

Délután 5 órától a Szálinger Balázzsal való beszélgetés elmaradt, ismeretlen okok miatt. Az időt nem pocsékoltuk el, rögtönzött kupaktanács gyűlt össze, azt hogy miről tárgyaltak, sajnos nem árulhatom el.

Az esti és a délelőtti programokat a meggyes marhasült utáni szieszta kötötte össze. A harmadik nap derekán még a legszorgalmasabb fesztivál-látogatók is kidőltek (ismeretlen okok miatt).

Délelőtt dr. Ungvári Zrínyi Ildikó tartott előadást a kortárs drámaírás képzéséről, szűkebben a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen belüli képzési lehetőségről. Megtudhattuk, hogy a teatrológus alapképzés valójában hogyan nyújt segítséget azoknak, akiket konkrétan a drámaírás foglalkoztat, illetve azt is, hogy a mesteris drámaírás szak mit is takar (kik, hogyan, milyen módszerekkel oktatnak), és végül megismerkedhettünk a frissen végzettek eredményeivel is (pl. Székely Csaba: Bányavirág).

Megérkeztünk a nap kezdetéhez, ami szintén improvizatív jelleggel bírt, hiszen Radnai Annamária helyett Lőkös Ildikó mutatta be a 2011-es évad legjobb drámáit (a Színházi Dramaturgok Céhe döntése alapján).

És végül a reggel: kíváncsian ébredtünk, ki hajnali 6-kor, ki 11-kor, ezt gondolom a kíváncsiság (véletlenül sem más) mértéke határozta meg.

.kkat.