Nevettünk. Újra nevettünk, és újra és újra, míg a végén kicsit belénk szorult a nevetés. Pompiliu, vagy ahogy nénjei szólítják, Pompiţă, kövér. Nem kicsit, nagyon. Amikor először megláttuk, olyan volt, mintha egy kézzel, lábbal és fejjel ellátott hájtömeg mozogna. A feje és a szája természetesen arra szolgál, hogy egyen: bármit, bármilyen mennyiségben, és persze kechuppal. Elmondása szerint már diétázik, hiszen már négy napja nem eszik kenyeret, ám látszólag méretei nem változnak.
Mégis mitől ilyen nagy? A szeretettől. Nagynénjei túlságosan szerették és szeretik. Minden megtesznek érte, öltöztetik, vetkőztetik, és főleg főznek rá, pedig már felnőtt a „kis Pompiţă”. Annyira szeretik, hogy a felnőtt unoka testi szükségleteit az evésen kívül is szeretnék kielégíteni, mondván, már felnőtt férfi, illene, hogy tudja, hogyan is működik „az” egy férfi és egy nő között. Ezért megkeresik és lefizetik Lilit, a prostituáltat. Ám Lili első kísérlete meghiúsul, megzavarja őket a hallgatózó Mirela néni, aki közben meghalt a szekrényben.
A nagynéni halála is humoros, mintha nem is éreznénk súlyát, mintha nem is lenne komoly dolog. Hamar visszaáll az első jelenetben látott jókedv, a nővérek fényképalbumot nézegetve folyton a múltat emlegetik, nevetnek, összevesznek, sírnak egy kicsit, de hamar megvigasztalódnak és mehet tovább az élet. Gyönyörűen ki van dolgozva a nővérek kapcsolata. Érezzük rajtuk, hogy testvérek, és egész életükben együtt éltek, együtt csináltak mindent. Jelenlétükkel megteremtenek egy szerető otthont, ami, mint kiderül, az unoka köré épült fel.
Ám az unokának ebből egy idő után elege lesz. A mozgó hájtömeg emberré válik, és már nem a kövér unokát látjuk, hanem a férfit, aki kétségbeesett a múltja miatt, a nénik túl nagy szeretete miatt, és Lili miatt. Időközben beleszeretett a lányba, de a lány nem szereti viszont. Pompiliu nem akar mást csak boldog lenni, és ehhez az is elég, ha Lili ott lakik közel hozzá, hogy néha beszélgessenek. De Lili elutazik Olaszországba, nagynénjei pedig meghalnak. Pompiliu egyedül marad, és az öngyilkosságba menekül.
A komédia átvált tragédiába, szép lassan elsötétül a végére, és a néző másfél óra nevetés után jön rá, itt nem is komédiát látott, hanem egy fiatalember szomorú tragédiáját.
.ursula.
No comments:
Post a Comment