A MÁban való botorkálás mélyre vezet – egy kút melletti találkozáshoz, zuhanáshoz-, ahol meglátlak. Ahol meglátom magam. Meglátsz engem. Most már éjjel-nappal meglátogatjuk egymást. Ma-holnap magunk is kutakká leszünk. Még mélyebbre kell csatangolni. Újabb kutakban akarunk más kutakká lenni. A szivarvég-szedegetőknek nincs mit veszíteni. Mert szegény vagy. Ez nem kérdés. Ne várd mástól a választ. Te ismered önmagad legnagyobb koldusát. Hangot hallunk, állati vonyítást. Körülvesz a kiszáradt kút végzetessége. Várjuk a morgást.
Hívjon valami. Szóljunk magunkra. Szólj rám. Érezzük, hogy él még bennünk az ösztön. Tudjuk, mert enni kér. Némán nyüszít bennünk egy állat. Meg kell köveznünk. Egymás előtt szemet hunyva rejtjük el magunkban a fegyvert. Óvjuk a szótlan vonyítást. Minden nap zsebeinkben bújtatjuk köveinket. Éjszakánként megálmodjuk a csodát. Reggelre pedig valahogy mindig van, amibe beleharapni, egymás kenyerét össze lehet rágni. Megetethetsz és megetethetlek.
.dEkA.
No comments:
Post a Comment