Az egyetemi képzés szerepe a kortárs drámaírás fejlődésében

Dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, egyetemi tanár, kritikus, Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem

Az egyetemi képzés szerepét azt hiszem igen meghatározza, hogy az egyetemen oktató tanárok mit gondolnak mondjuk a szöveg születésének módjáról, hogyan látják a drámaírás lépéseit, sőt egészen addig, hogy mit gondolnak az alapkérdésekről, mit jelent számukra a színház, a szöveg, és óhatatlanul (mert nem szeretnék arra gondolni, hogy szándékosan) befolyásolják a diákok gondolkodásmódját. Nem mindegy hogyan szelektál, mit tart fontosabbnak, vagy működőképesebbnek egy tanár. 

Ezek és ehhez hasonló gondolatok merültek fel bennem Dr. Ungváry Zrínyi Ildikó előadása közben, ő úgy tartja, hogy a világirodalom írja magát, vándortoposzok alakulnak ki, s arra kell megtanítani a diákokat, hogy úgy lopjanak a világirodalomból, hogy ne lehessen észrevenni. A szöveg a szövegek metszéspontjában keletkezik, mondja még, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen az oktatás főleg az intertextualitásra és a recyclingra teszi a hangsúlyt, a tanárok úgy vélik, hogy először hagyományos írásmódot kell elsajátítsák a diákok, persze ettől még nem mondanak le a kreatív szöveg teremtéséről se. A képzés során „szövegtapogató” gyakorlatokat végeznek, először a technikát fontos eltanulni, a szövegen belül kell kerülni és úgy kitapogatni a határait, hogy bizonyos dolgok rutinszerűvé válhassanak. A marosvásárhelyi egyetem három szinten próbálja a drámaírást támogatni: kétévente drámapályázatot hírdet, az alapképzésen írásgyakorlatokat végeznek és már drámaíró mesteri képzést is indított. A tanárok főként dramaturgokból és meghívott drámaírókból állnak. Dr. Ungvári Zrínyi Ildikó kiemeli, hogy a mai diákok folyamatosan dialógusokat írnak, chaten, facebookon, fórumokon, viszont ezt nem használják ki az iskolában, nincs megteremtve az átmenet a hétköznapiból az irodalmi fele. Úgy gondolja, hogy már a középiskolában érdemes lenne megpróbálni bevezetni a drámáírás valamilyen formáját, s akkor talán nyitottabbak lennének a fiatalok a drámaírás iránt.

Az ilyen előadások azt hiszem mindig elcsúsznak egy bizonyos felületi szinten, valójában a téma megmarad a bemutatásnál és nem történik problémafelvetés. Annál mélyebbre nem kerül a beszélgetés, minthogy elhangozzon egy szándék, egy elgondolás, nem vetődik fel még az a kérdés sem, hogy minden felsorolt próbálkozás, elképzelés ellenére miért nem születnek halomra drámák, vagy egyáltalán miért is beszélünk drámaírásról, ha az egyetemen tanuló diákok számára még egy cikk megírása is nehézséget okoz. Talán érdemesebb lenne először az oktatás minőségéről beszélni, mint egy kiírt pályázatról.

.bréka.