Bár a helyszín adott – Irgács –, igazából bármelyik falu lehetne Magyarországon és Erdélyben egyaránt, bármelyik évben. Ugyanazok az arcok köszönnek vissza az eltévedt utazónak, ugyanazok a kisszerű emberek és semminek tűnő problémák. Az élet színtere a kocsma, ahol mindenki megfordul napjában legalább egyszer, de az általánosabb, hogy ott tölti majd’ minden idejét. Tipikus állóvíz, amit ideig-óráig felzavarhat az átutazó, de lényegi változás nem történik.
Antal D. Csaba Becéje igazi pesti svindler, aki bár megtette az első lépést, hogy valóra váltsa álmait, végül ő is visszatér a biztos boldogtalanságba. Szavai és viselkedése is a szabadság utáni vágyat tükrözik. Masnit ez csábítja leginkább. Antal játéka akaratlanul is eszembe juttatta Hajduk Károly Becéjét (Katona József Színház, Budapest), óriási különbségeket azonban nem fedeztem fel a két alakítás között. Igaz, beszédében nincs hangsúlyozva a pestiekre jellemző stílus, de a karakter adott, és amit lehet, azt kihozza belőle. Márton Réka Masnija simulékony, talán kissé túlzottan is. Az első pillanattól reagál Antal minden mozdulatára, de apró tiltakozásai még szóban sem hatnak félénknek. Kimarad nála az a mozzanat, mikor – bár érdekli az idegen férfi – még ellenkezik, még nem látjuk tisztán, hogy minden gondolata: igen, igen, igen, vigyél el innen.
Barabás Árpád Csipeszként egy valódi forgószél. Kissé túlvezérelt, kissé lobbanékony, mégsem esik túlzásokba. Ő a társaság bohóca, és tőle hallani egyszer elvétve, hogy mi a röghöz kötöttség oka: „Én itt vagyok próféta”. Alakítása érett, derűs és bravúros, ami által Csipesz a legszerethetőbb figurává válik. Hasonlóan üde színfolt Dunkler Róbert Sátánja, aki kevés szövege ellenére is állandóan előtérbe kerül játékával. Nem könnyű közel három órán keresztül részegnek lenni józanul, de ő az élő példa rá, hogy nem lehetetlen. László Kata Csipesz feleségeként, szintén nem marad el az előbb említettek mögött. Állandóan csetlő-botló tintás háziasszonya számos vidám percet szerez a közönségnek.
Csiki Csaba fából ácsolt díszlete megteremti a falusi talponálló hangulatát, bár a pulton túl egy-két kerek asztalt még szívesen láttam volna. György Eszter jelmezei beleillenek a miliőbe, és rájátszanak a karakterek jellemére. Egy rövid ideig zajlik az élet a kis kocsmában, de az átutazó távozásával minden visszakerül a kezdeti állapotba. Történt egy gyilkosság, de sok változást ez sem hozott, hacsak nem azt, hogy immár Masni is beilleszkedett az alkoholistaképző intézetbe, melyet Zakariás Zalán állított színpadra.
.Theokleia.
No comments:
Post a Comment