A szombati nap színházi része délben kezdődött, Nagy András szakmai előadásával, melynek témája: A magyar dráma fejlődése a klasszikustól a kortársig. Ennek keretében három nagy klasszikust emelt ki, melyek a Bánk bán, Az ember tragédiája és a Csongor és Tünde. Teljes mértékben egy szemináriumon éreztem magam, ahol az ismert művekről gyarapodott ismeretem. Ezt követően párhuzamot vont a huszadik század szerzőivel, és azzal a kortárs generációval, akinek érdeklődése nem igazán húz a történelmi témájú darabok felé, ami nem feltétlenül probléma. Változnak az idők, és ez nyomon követhető az irodalmi termésen is és az előadások sokszínűségén egyaránt. A közel másfél órás fejtágítást a program szerint egy öt és fél órás szünet követte, melyet személy szerint ki tudtam használni az előző napi előadás élményeinek megfogalmazására.
Este hét óra után igen nagy létszámú közönség tömörült be a Stúdióterembe, a Krízisek, avagy még egy szerelmi történet című előadásra. Ahogyan ahhoz már tavaly hozzászokhattam, most sem értettem a szöveget, ami ugyanúgy nem zavart, mert a lényeg azt hiszem így is világos volt. Egy házaspár mindennapjai elevenedtek meg, de nem az édes, hanem a keserédes, az unalmas, a jellegzetes napok. Azok, amikor még véletlenül sem érti meg egymást két ember. A feleség csak beszél, beszél, beszél, a férj pedig csitítja, egyre erőtlenebbül, míg belealszik a másik monológjába. Semmi különös nincs ebben, az egyik elhanyagoltnak érzi magát, míg a másik egyszerűen fáradt. Megszokottá vált minden, nem figyelnek egymásra. Mégis együtt maradnak, szeretetből, megszokásból, s mert úgy döntöttek együtt élik le az életüket. Nem mese az egész, hisz magunkra ismerhetünk a különböző helyzetekben, s a nyelvi korlátokat áthidalja az előadásmód, a gesztusok, arckifejezések, hanglejtés. Roberta Popa Ionescu és Călin Ionescu kettőse valószínűleg saját életéből is merített a szöveg színpadra állításakor.
Az ezt követő szakmai beszélgetésen nem okozott nagy meglepetést a szerző saját szavaival ismertetett szöveg, mivel azt hangsúlyozta, hogy ez a dráma egyrészt személyes élményekből táplálkozik, másrészt pedig nem egy szappanopera-jellegű kapcsolatot akart bemutatni, hanem azokat a hétköznapokat, mikor már nem lángol a szerelem, mikor minden apróság idegesít a másikban. Igaz, fontos a szöveg, és minden bizonnyal nem esett túlzásba a szépirodalmi költői képekkel, mivel igen gyakran nevettek fel körülöttem az emberek az előadás alatt.
Az Off-program keretében este kilenc órától a Kesh zenekar adott koncertet a Nagyszínpadon, ez azonban nem vonzott annyira, mint a pénteki Magyar Jazz Quartet, így nem is vettem részt rajta.
Ami a nap nem színházi részét érinti, az az esti borozás a Mokkában, ami ugyan jó hangulatban telt, különösebb dolgok nem történtek, így erről nem számolok be. Alapjában véve tartalmas napot zártunk.
.Theokleia.
No comments:
Post a Comment