Portugál

A Portugál megírásához, műsorra tűzéséhez, megrendezéséhez és a folyamat végén, talán a legfontosabb tényezőként, az előadáson való nevetéshez is jó adag iróniára van szükség. Öniróniából pedig Udvarhelyen úgy látszik nincs hiány. Arra pedig mindenképp szükségünk van, nem elég, hogy egy jól megírt (tragi)komédiát alaposan kidolgozva jól játszanak el nekünk. Itt valamivel többről van szó, hiszen ebben az esetben pont Udvarhelyen – amiről ugye tudjuk, hogy nem egy világváros – nézzük ezt a magyarországi viszonyokra kiélezett szubkultúrát, és amiről ugyanakkor kiderül, hogy nem is áll olyan nagyon messze tőlünk. Gyakorlatilag ugyanaz, csak a kontextus változik. Az előadás kihasználja a dráma nyújtotta lehetőségeket: a nyelvi komikumból kihozza a megfelelő helyzetkomikumot. A karakterek többsége egyedi, élő, hiszünk nekik, a jelenetek pedig dinamikusan követik egymást. Ugyanakkor bebizonyosodik, hogy a legsikeresebb gegek a középkori farce-ok óta nem sokat változtak: perverz utalások vagy a szerencsétlenség kinevetése a fő kacagásforrás.

Ps: Le az összes kalapokkal a jelmeztervező (György Eszter) előtt!

.kkat.

No comments:

Post a Comment