Krízisek avagy Még egy szerelmi történet

Egy nő és egy férfi – házasok. Szétválaszthatatlanul összekötötte őket valami. Hogy mi? Talán a megszokás, a változástól való félelem, talán ők sem tudják, micsoda.


Egy reggel egymás mellett ébrednek, s riadtan észlelik, hogy egyikőjük sem ismeri a másikat, sőt, még a lakás is idegen. Egymáson kérik számon az éjjeli eseményeket. A veszekedés azonban nem vezet sehová – el kell fogadniuk, hogy egyikük sem emlékszik semmire.
A nem a legromantikusabb első randevú mégis egy életfogytig tartó házasság kezdete.

A parkban, a koncerten (még szerelmük elején) csak belső harcot vívnak. A férfi idegen nőkről fantáziál, sörre és vécére vágyik, míg a nő központi témája a két-három kiló súlyfölöslege. Még véletlenül sem közelítik meg egymás lelki világát. Látszólag semmi közük egymáshoz.


Az évek telnek és a két ember egyre érdektelenebbé válik egymás számára. A heves viták egyre csendesebbek, mégis szókimondóbbak. A probléma megoldásának lehetősége szóba sem kerül. Mintha bezárták volna kettőjüket egy cellába. A kulcsot nem érdemes keresni – ebben az egy dologban a két fél egyetért. Nem, ez nem lehet hűség, inkább kényelem.

Megöregedtek. A két ágy az évek múlásával egyre távolodik egymástól. Két meggyötört ember fekszik egymáshoz közel, s a plafont nézi – egyik a másikra már nem is tekint. Monoton hangon sorolják: megöregedtél, ráncos vagy - nézz magadra, a melleid lógnak, a te fogaid sárgák, sörhasad van, a lábadból piszkafa lett… a ki nem fogyó szemrehányások végtelen sorát türelemmel tárják egymás elé. Nem ordítják hevesen egymás arcába, nem is dühösek már – csak lassan, egyre halkabban sorolják és sorolják.


Egy ágy, egy vetítővászon, egy fotel és egy laptop – ez a díszlet és kellékek összessége. A látvány egyszerűsége hangsúlyosabbá teszi a színészi játékot, és felerősíti az egyedüllét hangulatát.

Az irónikus cím determinálja a két szereplő házasságának sorsát.
 .JH.


No comments:

Post a Comment